Az KIM kiadta az első patchet a jogszabályszerkesztésről szóló miniszteri rendelethez. A módosítás első ránézésre jellegtelen, bugfix-eket tartalmaz, a korábbi kormányzati megnyilatkozásokhoz képest azonban konstruktív, előremutató, a szakmai követelményeket tiszteletben tartó, de néhol sajnos végiggondolatlan módosítás született.
Részletes elemzés II.
A cikk első részét itt, harmadik részét itt, negyedik részét itt olvashatja.
20. A pont és az alpont
Egységes szerkezetű szöveg | Változás | Hivatalos indokolás |
46. § (1) A szakaszt és a bekezdést pontokra kell tagolni, ha a szakaszba vagy bekezdésbe foglalt mondat [legalább háromelemű] felsorolást tartalmaz, a felsorolás bármely két eleme között azonos logikai kapcsolat áll fenn, és ez a jogszabály áttekinthetőségét elősegíti. (2) Alpontokat akkor kell alkalmazni, ha a) a szakaszba vagy bekezdésbe foglalt mondat olyan felsorolást tartalmaz, amelyben a felsorolás elemei közötti logikai kapcsolatra utaló különböző kötőszavak együttesen fordulnak elő, vagy b) a szakaszba vagy bekezdésbe foglalt mondat olyan felsorolást tartalmaz, amelyben az (1) bekezdés alapján pontokat kell kialakítani, és legalább egy pont [legalább három, egymással azonos logikai kapcsolatban álló elemből] egymással azonos logikai kapcsolatban álló elemekből álló felsorolást tartalmaz. (3) A (2) bekezdés szerinti esetben a pontok között azonos logikai kapcsolatnak kell fennállnia, továbbá az egy pont alá tartozó alpontok között is azonos kapcsolatnak kell fennállnia. (4) [A felsorolás akkor lehet kételemű, ha a) az egyes pontok vagy alpontok eltérő időpontban lépnek hatályba, b) a felsorolás sorrendiséget fejez ki, vagy c) a felsorolás elemeinek a terjedelme vagy a hivatkozhatósága miatt az a jogszabály áttekinthetőségét elősegíti.] | A módosítás –a normagazdaságosság követelményeivel összhangban – deregulálja a felsorolás elemeinek pontokba sorolására vonatkozó túlbonyolított követelményrendszert. A módosítás azért nem jelent érdemi változást, mert a Jszr. 46. § (4) bekezdése szerinti kivételi kör eleve olyan tágan volt meghatározva, hogy a kodifikátor gyakorlatilag szabadon mérlegelhetett. A Jszr. 46. § (2) bekezdés új b) pontja szerinti szabálynak az egymással azonos logikai kapcsolatban állásra vonatkozó követelménye kételemű felsorolásnál ugyan több értelmezést is felvet, de ez nem okozhat gyakorlati problémát. | A Jszr. 46. § (1), (2) és (4) bekezdés c) pontja – a pontok és alpontok számának meghatározása – indokolatlan korlátozást tartalmaz. |
HARMADIK RÉSZ
A jogszabály logikai tagolása
21. A jogszabály logikai egységeinek sorrendje
Egységes szerkezetű szöveg | Változás | Hivatalos indokolás |
50. § (1) A jogszabály tervezetének az elején fel kell tüntetni a jogszabály megjelölését. (2) A jogszabály tervezete az e rendeletben meghatározott esetekben, az alábbi sorrendben a következő logikai egységeket tartalmazhatja: a) preambulum, b) bevezető rész, c) általános rendelkezések, d) részletes rendelkezések, e) záró rendelkezések, ezen belül ea) törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet tervezete esetében felhatalmazó rendelkezések, eb) hatályba léptető rendelkezések, ec) [a jogszabály rövidítését megállapító rendelkezés,] ed) átmeneti rendelkezések, ee) a jogalkotásra vonatkozó európai uniós követelményekre utaló rendelkezések, ef) módosító rendelkezések, eg) hatályon kívül helyező rendelkezések, eh) a hatályba nem lépésről szóló rendelkezések. | Lásd XI. Fejezet. | Lásd XI. fejezet. |
VI. Fejezet
A jogszabály normatív tartalommal nem rendelkező logikai egységei
22. A preambulum
Egységes szerkezetű szöveg | Változás | Hivatalos indokolás |
51. § (1) Preambulum a) az alkotmánymódosítás tervezetében, b) a társadalmi, politikai szempontból újszerű, jelentős törvény tervezetében és c) az Alkotmányban megjelölt törvényhozási tárgykörben megalkotni kívánt törvény tervezetében alkalmazható. (2) A preambulumban a) ismertethető a szabályozás előzménye, indoka és célja, valamint b) rögzíthető olyan elvi, elméleti tétel, amelyet a törvénytervezet szakaszaiban a normatív tartalom hiánya miatt nem lehet rendezni. (3) A preambulumot a törvénytervezet első szakasza előtt, szerkezeti egységeken kívüli szövegként kell megjeleníteni. (4) A preambulumban nem rögzíthető a) a törvény részletes tartalma vagy b) annak megállapítása, hogy a törvény valamely uniós jogi aktusnak való megfelelést szolgálja. (5) Az alkotmánymódosítás-tervezet preambulumában utalni kell arra, hogy az akaratkijelentés során az Országgyűlés az Alkotmány 19. § (3) bekezdés a) pontja szerinti hatáskörében eljárva mint [alkotmánymódosító] alkotmányozó hatalom jár el. | A továbbiakban az alkotmánymódosítás preambulumában nem az „alkotmánymódosító hatalom”, hanem az „alkotmányozó hatalom” szövegrészt kell szerepeltetni. Dogmatikai módosítás. | A Jszr. 51. § (5) bekezdése: az Alkotmány nem ismeri az „alkotmánymódosító hatalom” kifejezést, ilyen esetben is alkotmányozó hatalomként jár el az Országgyűlés. |
23. A bevezető rész tartalma, a jogalkotás érvényességi kellékeinek feltüntetése
Egységes szerkezetű szöveg | Változás | Hivatalos indokolás |
52. § (1) A rendelet tervezete bevezető részt tartalmaz. (2) A bevezető rész a) a jogszabály megalkotásához szükséges - az ebben az alcímben meghatározott - érvényességi kellékek felsorolását és b) a jogalkotás aktusára utaló kifejezést foglalja magában. (3) A bevezető részben meg kell jelölni, ha a rendeletet más, jogszabályban kifejezetten, az adott rendelet megalkotása vonatkozásában véleményezési hatáskörrel felruházott szervvel vagy személlyel egyetértésben[, valamint ha más szerv vagy személy véleményének kikérésével] alkotják meg. | A módosítás, mivel a bevezető rész megszövegezésére vonatkozó, a Jszr. mellékletében szereplő szövegezési mintákat nem érinti, nem szünteti meg azt a kötelezettséget, hogy a jogszabály érvényességi kellékeként megjelenő véleményezési jogosultságok teljesítését a jogszabály bevezető részében fel kell tüntetni. Ettől a továbbiakban el lehet térni akkor, ha a szabályozás célja másképp nem biztosítható. Fel kell ugyanakkor hívni a figyelmet arra, hogy a Jszr. bármely hatályos szövegétől független kérdés az, hogy a jogszabályban rögzített véleményezési jog biztosítása érvényességi kellék-e vagy sem. A Jszr. módosítása tehát a vélemény kikérésének kötelezettségét semmilyen szempontból nem érintheti. | A Jszr. 52. § (3) bekezdése és 77. § (2) bekezdés b) pontja: a hatályos rendelkezések azoknak – a jogrendszerben tömegével előforduló – eseteknek az egyértelműsítését szolgálták, amelyekben a vélemény kikérése – a felhatalmazás elemeként – a jogszabály érvényességi kelléke. A véleményezési jogkör, mint érvényességi kellék léte azonban olyan tartalmi előkérdés, amelyet a jogforrási rendszer alkotmányos kereteinek felülvizsgálata során kell rendezni és legalább a jogalkotásról szóló törvény szintjén rögzíteni. |
IX. Fejezet
A jogszabály felhatalmazó rendelkezései
30. A felhatalmazás jogosultja
Egységes szerkezetű szöveg | Változás | Hivatalos indokolás |
75. § (1) A felhatalmazás jogosultjaként törvény tervezetében a) a Magyar Nemzeti Bank elnökét, b) a Kormányt, c) a Kormány egy vagy több tagját önállóan, d) [legfeljebb három] több minisztert együttesen vagy e) helyi önkormányzatot lehet megjelölni. (2) A valamennyi helyi önkormányzat számára adott felhatalmazó rendelkezésben a felhatalmazás jogosultjának megjelölése a „helyi önkormányzat képviselő-testülete”. (3) Ha a felhatalmazás azonos tárgykörben több miniszternek önálló rendelet kiadására szól, a minisztereket egymás után, feladatkörük szerinti ábécésorrendben kell felsorolni, és a felhatalmazó rendelkezés végén egyes számot kell használni. (4) Ha a felhatalmazás azonos tárgykörben minden miniszternek önálló rendelet kiadására szól, a felhatalmazás címzettjeit általánosan, többes számban kell megjelölni. | A továbbiakban bármennyi miniszter kaphat együttes rendelet megalkotására felhatalmazást törvény vagy kormányrendelet tervezetében. A most deregulált szabály azt a gyakorlatban nagyon nehezen kezelhető helyzetet kívánta megelőzni, amikor a kormánytagok fele vagy többsége alkot együttesen rendeletet. Ez ugyanis valamennyi miniszter aláírását kívánja meg, amely a központi közigazgatási gyakorlatban átlagosan miniszterenként 2-3 hetet vesz igénybe. A rendelkezés deregulációja természetesen nem jelenti azt, hogy például a jelenlegi igen kis számú miniszterek több mint felét igénylő együttes rendeleti felhatalmazás helyett helyesebb a Kormány számára felhatalmazást adni. | A Jszr. 75. § (1) bekezdés d) pont legfeljebb három miniszter együttes megjelölését teszi lehetővé a felhatalmazás jogosultjaként a törvény tervezetében, ezt az indokolatlan korlátot feloldja a tervezet. |
XI. Fejezet
A jogszabály rövidítésének meghatározása
Egységes szerkezetű szöveg | Változás | Hivatalos indokolás |
[XI. Fejezet A jogszabály rövidítésének meghatározása 83. § (1) A kizárólag módosító, hatályon kívül helyező és átmeneti rendelkezéseket tartalmazó, valamint a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály kivételével a törvény és az eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet záró rendelkezései között meg kell határozni - más jogszabályban pedig meg lehet határozni - a jogszabály megjelölésének más jogszabályban kötelezően alkalmazandó rövidítését. (2) Két hatályos jogszabálynak nem lehet ugyanaz a rövidítése. (3) Már hatálytalan jogszabály által használt rövidítést e § alkalmazásával jogszabály rövidítéseként akkor lehet meghatározni, ha a) a korábbi jogszabályt felváltó jogszabály kívánja a korábbi rövidítést használni, vagy b) ha egyetlen jogszabálynak sincs olyan hatályos rendelkezése, amely a korábbi rövidítésre hivatkozik. (4) Ha a jogszabály tervezete olyan, az (1) bekezdés hatálya alá tartozó jogszabályt módosít, amely nem tartalmazza a jogszabály rövidítését meghatározó rendelkezést, a jogszabály tervezetében a jogszabályt ilyen rendelkezéssel ki kell egészíteni.] | A továbbiakban az úgynevezett alapjogszabályokban – azaz a nem módosító, hatályon kívül helyező, illetve hatályba nem lépésről rendelkező törvényekben és eredeti jogalkotói hatáskörben megalkotott kormányrendeletekben – nem kell megállapítani azok kötelezően alkalmazandó rövidítését. A módosítás azért nem jelent gyakorlati változást, mert a szabályokat a Jszr. hatálybalépését követően is csak elvétve alkalmazták. A most hatályon kívül helyezett rendelkezések a különböző jogszabályokra alkalmazott azonos rövidítésekből eredő kodifikációs hibák megelőzését szolgálták volna. E ritka hibák következményei az eddigi gyakorlatban súlyosak voltak, de megfelelő odafigyeléssel a kötelezően alkalmazandó rövidítések nélkül is elkerülhetőek. | A Jszr. 83. §-ában foglalt szabálynak a korábbi gyakorlat tükrében nincs gyakorlati jelentősége, a módosító jogszabályok maguk rendszeresítettek rövidítést a módosító jogszabálynak, ez pedig csak az adott jogszabályra volt érvényes, zárt logikai rendszert alkotott. |
A cikk első részét itt, harmadik részét itt, negyedik részét itt olvashatja.
