Kodifikáció

Egységes szerkezetű szöveg

Változás

Hivatalos indokolás

2. § [Nem foglalható a jogszabály tervezetébe a jogszabálynak nem minősülő jogi aktusban is szabályozható normatartalom.]

A továbbiakban nem zárja ki jogszabály azt a helytelen kodifikációs gyakorlatot, amikor állami irányítás egyéb jogi eszközében megfelelő módon rendezhető rendelkezéseket jogszabályi szintre emel a kodifikátor. A most hatályon kívül helyezett szabály eredeti célja az volt, hogy megakadályozza a jogszabályok felesleges devalválódását, és elkerülje a jogi szabályozást nem igénylő kérdésekben a folyamatos jogszabály-módosítási szükségletet. Ennek megfelelően jogszabályi rendelkezés hiányában is érdemes kerülni a jogszabályba nem tartozó szövegek jogszabályba emelését.

A Jszr. 2. § és 3. §-ában foglalt előírások általában indokoltak: a jogszabályok jövőre irányulnak, absztraktak, normatív tartalommal bírnak. Kivételesen előfordulnak azonban normatív tartalom nélküli, deklaratív vagy egyedi kérdéseket rendező jogszabályok, amelyek megalkotásának lehetőségét biztosítani kell.

3. § (1) A jogszabály normatív tartalmú rendelkezéseit a jogszabály szakaszai és mellékletei tartalmazzák.

(2) A jogszabály tervezetében a normatív tartalmat jelen idejű kijelentő mondattal, egyes szám harmadik személyű megfogalmazás alkalmazásával kell kifejezni.

(3) [A jogszabály tervezetében - e rendelet eltérő rendelkezése hiányában - nem foglalható szakaszba normatív tartalom nélküli mondat.]

A továbbiakban nem zárja ki jogszabály azt a helytelen kodifikációs gyakorlatot, amely egyedi rendelkezéseket emelt be a jogszabályok tervezetébe. A most hatályon kívül helyezett szabály célja a jogszabályok leértékelődésének megakadályozása mellett az egyedi rendelkezések elleni jogorvoslat hiányából eredő alkotmányellenesség kiküszöbölése volt. Ennek megfelelően jogszabályi rendelkezés hiányában is érdemes kerülni a jogszabályba nem tartozó szövegek jogszabályba emelését.

6. § Nem vezethető be rövid megjelölés

a) értelmező rendelkezésben értelmezett fogalomra,

b) a jogszabály tervezetének és a jogszabály tervezete szerkezeti egységének a címében, a jogszabály tervezetének a preambulumában, [a bevezető részében,] vagy

c) a már bevezetett rövid megjelölésnek az 5. § (3) bekezdése szerinti további rövid megjelölésére.

A továbbiakban bevezető részben is bevezethető – elsősorban a felhatalmazást adó, az egyetértési jogot biztosító vagy a feladatkört rögzítő törvényre vagy kormányrendeletre vonatkozó – rövid megjelölés. A most deregulált szabály indoka az volt, hogy a felhatalmazást, az egyetértési jogot, de legfőképp a feladatkört rögzítő jogszabály a bevezető részében ezekre hivatkozó jogszabály hatályossága alatt számos alkalommal megváltozhat. A bevezető rész ugyanakkor – helyesen – a most hatályba lépő módosítás után sem módosítható. Ennek viszont az a következménye, hogy a bevezető részben bevezetett rövid megjelölés helyett a jogszabály szakaszaiban kell új rövid megjelölést alkalmazni, és végigvezetni, amely óhatatlanul kodifikációs hibák veszélyét hordozza.

A hivatalos indokolás nem szól róla.

Egységes szerkezetű szöveg

Változás

Hivatalos indokolás

9. § (1) [Az Alkotmány megjelölése annak kihirdetése során „A Magyar Köztársaság Alkotmánya”.]

(2) [Az Alkotmány módosításának megjelölése annak kihirdetése során - az alábbi sorrendben -

a) az „Az Alkotmány” kifejezést,

b) az alkotmánymódosítás kihirdetésének évét, hónapját és napját „-i” képzős szerkezettel, valamint

c) a „módosítása” kifejezést

foglalja magában.]

A továbbiakban az Alkotmány és az alkotmánymódosítások megjelölése tekintetében nem tartalmaz rendelkezést a Jszr. Ennek megfelelően az azt előkészítő kodifikátor és a Magyar Közlöny szerkesztője kezét jogszabályi rendelkezés e kérdésben nem köti.

A közjogi hagyomány, valamint a Jszr.-rel ellentétes legújabb gyakorlat az alkotmánymódosítás és annak megjelölése tekintetében a törvények megjelölését (a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló .... évi …. törvény) követi.

Külön szabályozás hiányában ugyanakkor a már kihirdetett alkotmánymódosításokra való jogszabályi hivatkozásnak a Magyar Közlönyben megjelent megjelölést kell követnie.

A Jszr.-nek az Alkotmány módosításának megjelölésére vonatkozó 9. § (1) és (2) bekezdése azt az elvi előkérdést veti fel, hogy az Alkotmány formailag törvény-e. E dogmatikai kérdés rendeletben nem szabályozható.

21. § (1) Merev hivatkozásban a Magyar Köztársaság Alkotmányának a megjelölése „az Alkotmány”.

(2) [Merev hivatkozásban az alkotmánymódosítás megjelölése a 9. § (2) bekezdésében meghatározottakat foglalja magában.]

Egységes szerkezetű szöveg

Változás

Hivatalos indokolás

20. § (1) A hivatkozást tartalmazó szerkezeti egységen belüli szerkezeti egységre vonatkozó merev hivatkozás nem hivatkozhat a hivatkozást tartalmazó szerkezeti egységre.

A továbbiakban jogszabály nem zárja ki a jogszabály tervezetében való merev hátrautalás helytelen gyakorlatát.

A most hatályon kívül helyezett rendelkezés célja a jogszabály logikus felépítésére való törekvés volt, hiszen könnyen belátható, hogy a jogszabály logikus felépítését megtöri, az értelmezést és a jogszabály szövegének olvasását nehézkessé teszi, ha a magasabb sorszámú szerkezeti egység a jogszabály egy – csak „előrelapozással” kikereshető – magasabb sorszámú szerkezeti egységére hivatkozik. Alacsonyabb sorszámú szerkezeti egységre történő hivatkozás esetén e probléma nem áll fenn, hiszen az alacsonyabb sorszámú szerkezeti egységet az olvasó már a hivatkozás előtt megismerte. Ugyancsak nem áll fenn ez a probléma a szakaszon belüli hivatkozások esetében, a tárgyalt rendelkezés ezért is említi csak a bekezdésnél magasabb szintű szerkezeti egységeket.

A hivatalos indokolás nem szól róla.

(2) Ha a merev hivatkozás szakasznál alacsonyabb szintű szerkezeti egységre vonatkozik - a hivatkozást tartalmazó szerkezeti egységen belüli szerkezeti egységre vonatkozó hivatkozás kivételével -, a hivatkozott szerkezeti egységen túl - a szakasznál magasabb szintű szerkezeti egységek kivételével - meg kell jelölni minden magasabb szintű szerkezeti egységet is.

(3) [Csak akkor lehet merev hivatkozással hivatkozni a jogszabály tervezetének bekezdésnél magasabb szintű későbbi szerkezeti egységére, ha a szabályozás célja másképp nem érhető el.]

21. § (1) Merev hivatkozásban a Magyar Köztársaság Alkotmányának a megjelölése „az Alkotmány”.

(2) [Merev hivatkozásban az alkotmánymódosítás megjelölése a 9. § (2) bekezdésében meghatározottakat foglalja magában.]

Lásd 9. §

Egységes szerkezetű szöveg

Változás

Hivatalos indokolás

27. § (1) Merev hivatkozásban a 2004. évi XXX. törvénnyel kihirdetett és a 2007. évi CLXVIII. törvénnyel kihirdetett lisszaboni szerződéssel módosított, az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról szóló szerződés

a) megjelölése: „az Európai Unió működéséről szóló szerződés”,

b) rövid megjelölése: „EUMSZ”.

(2) Merev hivatkozásban a 2004. évi XXX. törvénnyel kihirdetett és a 2007. évi CLXVIII. törvénnyel kihirdetett lisszaboni szerződéssel módosított, az Európai Atomenergia-közösség létrehozásáról szóló szerződés

a) megjelölése: „az Európai Atomenergia-közösség létrehozásáról szóló szerződés”,

b) rövid megjelölése: „EAKSZ”.

(3) Merev hivatkozásban a 2004. évi XXX. törvénnyel kihirdetett és a 2007. évi CLXVIII. törvénnyel kihirdetett lisszaboni szerződéssel módosított, az Európai Unióról szóló szerződés

a) megjelölése: „az Európai Unióról szóló szerződés”,

b) rövid megjelölése: „EUSZ”.

A módosításnak gyakorlati következménye nincsen, legfeljebb a jogalkalmazó tájékoztatását szolgálja.

A Jszr. 27. § (1) és (3) bekezdésének pontosítása arra figyelemmel indokolt, hogy a Lisszaboni Szerződés a korábbi európai uniós alapszerződéseket módosította.

Egységes szerkezetű szöveg

Változás

Hivatalos indokolás

36. § (1) A jogszabály tervezetét az áttekinthetőség érdekében szerkezeti egységekre kell tagolni.

(2) Jogszabály tervezetében alkalmazható szerkezeti egység a mellékleten és a melléklet szerkezeti egységein kívül a jogszabály tervezetének összetettségétől függően, a szerkezeti egységek növekvő szintjének sorrendjében:

a) az alpont,

b) a pont,

c) a bekezdés,

d) a szakasz,

e) az alcím,

f) a fejezet,

g) a rész és

h) a könyv.

(3) A jogszabály alapegysége a szakasz. A jogszabály tervezetének tagolása során szakasznál magasabb szintű szerkezeti egység akkor alakítható ki, ha az alacsonyabb szintű szerkezeti egységek alkalmazásával a jogszabály áttekinthetősége nem biztosítható.

A módosításnak gyakorlati következménye nincsen. A tankönyvi megfogalmazású, normatív tartalom nélküli kijelentés a Jszr. korábban hatályos rendelkezéseiből is levezethető volt.

A Jszr. 36. § (3) bekezdés módosítása – a jelenlegi normatartalom fenntartása mellett – egyértelművé teszi, hogy a jogszabály alapegysége a szakasz – ennek tagolása, illetve rendszerezése érdekében lehet alkalmazni a szakasznál alacsonyabb, illetve magasabb szintű szerkezeti egységeket.

Egységes szerkezetű szöveg

Változás

Hivatalos indokolás

44. § (1) [A szakasz legfeljebb hat - módosítása esetén legfeljebb kilenc - bekezdést tartalmazhat.]

(2) [Egy bekezdés legfeljebb három mondatból állhat.]

(3) Egy szakasz bekezdéseibe az egymással szorosan összefüggő szabályokat kell foglalni.

(4) A bekezdéseket szakaszonként újrakezdődően, egy-egy szakaszon belül pozitív egész számokból képzett, zárójelek közé foglalt arab számozással kell megjelölni.

(5) Bekezdések alkalmazása esetén egy szakaszon belül valamennyi mondatnak teljes terjedelmében valamely bekezdésbe kell tartoznia.

(6) Az (1)-(3) bekezdéstől akkor lehet eltérni, ha a szabályozás célja másképp nem biztosítható.

A továbbiakban nincs számszerű megkötés az egy szakaszon belül alkalmazható bekezdések, valamint az egy bekezdésen belül alkalmazható mondatot száma tekintetében. A szabályok hatályon kívül helyezése ugyanakkor nem szünteti meg a kodifikátor felelősségét az áttekinthető, logikusan felépített jogszabályszerkesztésért. Ennek megfelelően továbbra is helytelenek a többtíz féloldalas bekezdést tartalmazó szakaszok, hiszen ezek gyakorlata sérti a jogbiztonság követelményét.

Emellett a megfelelő tagolás a kodifikátor saját jól felfogott érdeke is, hiszen a nyolcmondatos bekezdésen belüli hivatkozás vagy kivitelezhetetlen, vagy pedig igen komoly hibaforrást jelent.

A Jszr. 44. § (1) és (2) bekezdése túlzott kötöttséget jelenhet a jogszabály-szerkesztési eljárás során.

Egységes szerkezetű szöveg

Változás

Hivatalos indokolás

46. § (1) A szakaszt és a bekezdést pontokra kell tagolni, ha a szakaszba vagy bekezdésbe foglalt mondat [legalább háromelemű] felsorolást tartalmaz, a felsorolás bármely két eleme között azonos logikai kapcsolat áll fenn, és ez a jogszabály áttekinthetőségét elősegíti.

(2) Alpontokat akkor kell alkalmazni, ha

a) a szakaszba vagy bekezdésbe foglalt mondat olyan felsorolást tartalmaz, amelyben a felsorolás elemei közötti logikai kapcsolatra utaló különböző kötőszavak együttesen fordulnak elő, vagy

b) a szakaszba vagy bekezdésbe foglalt mondat olyan felsorolást tartalmaz, amelyben az (1) bekezdés alapján pontokat kell kialakítani, és legalább egy pont [legalább három, egymással azonos logikai kapcsolatban álló elemből] egymással azonos logikai kapcsolatban álló elemekből álló felsorolást tartalmaz.

(3) A (2) bekezdés szerinti esetben a pontok között azonos logikai kapcsolatnak kell fennállnia, továbbá az egy pont alá tartozó alpontok között is azonos kapcsolatnak kell fennállnia.

(4) [A felsorolás akkor lehet kételemű, ha

a) az egyes pontok vagy alpontok eltérő időpontban lépnek hatályba,

b) a felsorolás sorrendiséget fejez ki, vagy

c) a felsorolás elemeinek a terjedelme vagy a hivatkozhatósága miatt az a jogszabály áttekinthetőségét elősegíti.]

A módosítás –a normagazdaságosság követelményeivel összhangban – deregulálja a felsorolás elemeinek pontokba sorolására vonatkozó túlbonyolított követelményrendszert. A módosítás azért nem jelent érdemi változást, mert a Jszr. 46. § (4) bekezdése szerinti kivételi kör eleve olyan tágan volt meghatározva, hogy a kodifikátor gyakorlatilag szabadon mérlegelhetett.

A Jszr. 46. § (2) bekezdés új b) pontja szerinti szabálynak az egymással azonos logikai kapcsolatban állásra vonatkozó követelménye kételemű felsorolásnál ugyan több értelmezést is felvet, de ez nem okozhat gyakorlati problémát.

A Jszr. 46. § (1), (2) és (4) bekezdés c) pontja – a pontok és alpontok számának meghatározása – indokolatlan korlátozást tartalmaz.

Egységes szerkezetű szöveg

Változás

Hivatalos indokolás

50. § (1) A jogszabály tervezetének az elején fel kell tüntetni a jogszabály megjelölését.

(2) A jogszabály tervezete az e rendeletben meghatározott esetekben, az alábbi sorrendben a következő logikai egységeket tartalmazhatja:

a) preambulum,

b) bevezető rész,

c) általános rendelkezések,

d) részletes rendelkezések,

e) záró rendelkezések, ezen belül

ea) törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet tervezete esetében felhatalmazó rendelkezések,

eb) hatályba léptető rendelkezések,

ec) [a jogszabály rövidítését megállapító rendelkezés,]

ed) átmeneti rendelkezések,

ee) a jogalkotásra vonatkozó európai uniós követelményekre utaló rendelkezések,

ef) módosító rendelkezések,

eg) hatályon kívül helyező rendelkezések,

eh) a hatályba nem lépésről szóló rendelkezések.

Lásd XI. Fejezet.

Lásd XI. fejezet.

Egységes szerkezetű szöveg

Változás

Hivatalos indokolás

51. § (1) Preambulum

a) az alkotmánymódosítás tervezetében,

b) a társadalmi, politikai szempontból újszerű, jelentős törvény tervezetében és

c) az Alkotmányban megjelölt törvényhozási tárgykörben megalkotni kívánt törvény tervezetében

alkalmazható.

(2) A preambulumban

a) ismertethető a szabályozás előzménye, indoka és célja, valamint

b) rögzíthető olyan elvi, elméleti tétel, amelyet a törvénytervezet szakaszaiban a normatív tartalom hiánya miatt nem lehet rendezni.

(3) A preambulumot a törvénytervezet első szakasza előtt, szerkezeti egységeken kívüli szövegként kell megjeleníteni.

(4) A preambulumban nem rögzíthető

a) a törvény részletes tartalma vagy

b) annak megállapítása, hogy a törvény valamely uniós jogi aktusnak való megfelelést szolgálja.

(5) Az alkotmánymódosítás-tervezet preambulumában utalni kell arra, hogy az akaratkijelentés során az Országgyűlés az Alkotmány 19. § (3) bekezdés a) pontja szerinti hatáskörében eljárva mint [alkotmánymódosító] alkotmányozó hatalom jár el.

A továbbiakban az alkotmánymódosítás preambulumában nem az „alkotmánymódosító hatalom”, hanem az „alkotmányozó hatalom” szövegrészt kell szerepeltetni. Dogmatikai módosítás.

A Jszr. 51. § (5) bekezdése: az Alkotmány nem ismeri az „alkotmánymódosító hatalom” kifejezést, ilyen esetben is alkotmányozó hatalomként jár el az Országgyűlés.

Egységes szerkezetű szöveg

Változás

Hivatalos indokolás

52. § (1) A rendelet tervezete bevezető részt tartalmaz.

(2) A bevezető rész

a) a jogszabály megalkotásához szükséges - az ebben az alcímben meghatározott - érvényességi kellékek felsorolását és

b) a jogalkotás aktusára utaló kifejezést

foglalja magában.

(3) A bevezető részben meg kell jelölni, ha a rendeletet más, jogszabályban kifejezetten, az adott rendelet megalkotása vonatkozásában véleményezési hatáskörrel felruházott szervvel vagy személlyel egyetértésben[, valamint ha más szerv vagy személy véleményének kikérésével] alkotják meg.

A módosítás, mivel a bevezető rész megszövegezésére vonatkozó, a Jszr. mellékletében szereplő szövegezési mintákat nem érinti, nem szünteti meg azt a kötelezettséget, hogy a jogszabály érvényességi kellékeként megjelenő véleményezési jogosultságok teljesítését a jogszabály bevezető részében fel kell tüntetni. Ettől a továbbiakban el lehet térni akkor, ha a szabályozás célja másképp nem biztosítható.

Fel kell ugyanakkor hívni a figyelmet arra, hogy a Jszr. bármely hatályos szövegétől független kérdés az, hogy a jogszabályban rögzített véleményezési jog biztosítása érvényességi kellék-e vagy sem. A Jszr. módosítása tehát a vélemény kikérésének kötelezettségét semmilyen szempontból nem érintheti.

A Jszr. 52. § (3) bekezdése és 77. § (2) bekezdés b) pontja: a hatályos rendelkezések azoknak – a jogrendszerben tömegével előforduló – eseteknek az egyértelműsítését szolgálták, amelyekben a vélemény kikérése – a felhatalmazás elemeként – a jogszabály érvényességi kelléke. A véleményezési jogkör, mint érvényességi kellék léte azonban olyan tartalmi előkérdés, amelyet a jogforrási rendszer alkotmányos kereteinek felülvizsgálata során kell rendezni és legalább a jogalkotásról szóló törvény szintjén rögzíteni.

Egységes szerkezetű szöveg

Változás

Hivatalos indokolás

75. § (1) A felhatalmazás jogosultjaként törvény tervezetében

a) a Magyar Nemzeti Bank elnökét,

b) a Kormányt,

c) a Kormány egy vagy több tagját önállóan,

d) [legfeljebb három] több minisztert együttesen vagy

e) helyi önkormányzatot

lehet megjelölni.

(2) A valamennyi helyi önkormányzat számára adott felhatalmazó rendelkezésben a felhatalmazás jogosultjának megjelölése a „helyi önkormányzat képviselő-testülete”.

(3) Ha a felhatalmazás azonos tárgykörben több miniszternek önálló rendelet kiadására szól, a minisztereket egymás után, feladatkörük szerinti ábécésorrendben kell felsorolni, és a felhatalmazó rendelkezés végén egyes számot kell használni.

(4) Ha a felhatalmazás azonos tárgykörben minden miniszternek önálló rendelet kiadására szól, a felhatalmazás címzettjeit általánosan, többes számban kell megjelölni.

A továbbiakban bármennyi miniszter kaphat együttes rendelet megalkotására felhatalmazást törvény vagy kormányrendelet tervezetében. A most deregulált szabály azt a gyakorlatban nagyon nehezen kezelhető helyzetet kívánta megelőzni, amikor a kormánytagok fele vagy többsége alkot együttesen rendeletet. Ez ugyanis valamennyi miniszter aláírását kívánja meg, amely a központi közigazgatási gyakorlatban átlagosan miniszterenként 2-3 hetet vesz igénybe. A rendelkezés deregulációja természetesen nem jelenti azt, hogy például a jelenlegi igen kis számú miniszterek több mint felét igénylő együttes rendeleti felhatalmazás helyett helyesebb a Kormány számára felhatalmazást adni.

A Jszr. 75. § (1) bekezdés d) pont legfeljebb három miniszter együttes megjelölését teszi lehetővé a felhatalmazás jogosultjaként a törvény tervezetében, ezt az indokolatlan korlátot feloldja a tervezet.

Egységes szerkezetű szöveg

Változás

Hivatalos indokolás

[XI. Fejezet

A jogszabály rövidítésének meghatározása

83. § (1) A kizárólag módosító, hatályon kívül helyező és átmeneti rendelkezéseket tartalmazó, valamint a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály kivételével a törvény és az eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet záró rendelkezései között meg kell határozni - más jogszabályban pedig meg lehet határozni - a jogszabály megjelölésének más jogszabályban kötelezően alkalmazandó rövidítését.

(2) Két hatályos jogszabálynak nem lehet ugyanaz a rövidítése.

(3) Már hatálytalan jogszabály által használt rövidítést e § alkalmazásával jogszabály rövidítéseként akkor lehet meghatározni, ha

a) a korábbi jogszabályt felváltó jogszabály kívánja a korábbi rövidítést használni, vagy

b) ha egyetlen jogszabálynak sincs olyan hatályos rendelkezése, amely a korábbi rövidítésre hivatkozik.

(4) Ha a jogszabály tervezete olyan, az (1) bekezdés hatálya alá tartozó jogszabályt módosít, amely nem tartalmazza a jogszabály rövidítését meghatározó rendelkezést, a jogszabály tervezetében a jogszabályt ilyen rendelkezéssel ki kell egészíteni.]

A továbbiakban az úgynevezett alapjogszabályokban – azaz a nem módosító, hatályon kívül helyező, illetve hatályba nem lépésről rendelkező törvényekben és eredeti jogalkotói hatáskörben megalkotott kormányrendeletekben – nem kell megállapítani azok kötelezően alkalmazandó rövidítését. A módosítás azért nem jelent gyakorlati változást, mert a szabályokat a Jszr. hatálybalépését követően is csak elvétve alkalmazták.

A most hatályon kívül helyezett rendelkezések a különböző jogszabályokra alkalmazott azonos rövidítésekből eredő kodifikációs hibák megelőzését szolgálták volna. E ritka hibák következményei az eddigi gyakorlatban súlyosak voltak, de megfelelő odafigyeléssel a kötelezően alkalmazandó rövidítések nélkül is elkerülhetőek.

A Jszr. 83. §-ában foglalt szabálynak a korábbi gyakorlat tükrében nincs gyakorlati jelentősége, a módosító jogszabályok maguk rendszeresítettek rövidítést a módosító jogszabálynak, ez pedig csak az adott jogszabályra volt érvényes, zárt logikai rendszert alkotott.

Egységes szerkezetű szöveg

Változás

Hivatalos indokolás

127. § (1) Jogszabály tervezetében mellékletet akkor kell alkotni, ha a jogszabályban rögzíteni kívánt szabályozási tartalom - annak speciális megjeleníthetősége vagy technikai jellege miatt - nem fejezhető ki átláthatóan a jogszabály tervezetének a szakaszaiban.

(2) A jogszabály tervezetében melléklet úgy alkotható, hogy a jogszabály tervezetének valamely szakasza a melléklet szerinti szabályozási tartalom megjelölésével hivatkozik a mellékletre.

(3) A melléklet nem tartalmazhat

a) a (2) bekezdés szerint meghatározott szabályozási tartalomba nem tartozó, vagy

b) a jogszabály szakaszaiban meghatározható

szabályt.

(4) Táblázatot és a 132. § szerinti idézetet a jogszabály melléklete tartalmazhat.

A kiegészítés technikai jellegű. Lásd 129. §.

A Jszr. 129. § szükségtelenül bemerevíti a melléklet belső szerkezetét, a hatályos Jszr.-ben meghatározott – a mellékletekre vonatkozó – tagolás általában célszerű, de kötelezővé tétele nem indokolt.

Egységes szerkezetű szöveg

Változás

Hivatalos indokolás

129. § [(1) A melléklet több szinten tagolható.

(2) A melléklet tagolása során az első szint pozitív egész számokból képzett és arab számokkal kifejezett sorszámokkal megjelölt azonos szintű szerkezeti egységeket, minden további szint pedig az előző szintnek az adott szerkezeti egységeket tartalmazó szerkezeti egységének a megjelöléséhez szóköz nélkül kapcsolt pozitív egész számokból képzett és arab számokkal kifejezett sorszámokkal megjelölt azonos szintű szerkezeti egységekből áll.

(3) A melléklet szerkezeti egységeire merev hivatkozással a szerkezeti egység megjelölésével, az azt tartalmazó magasabb szintű szerkezeti egységek megjelölése nélkül, pontként kell hivatkozni.

(4) A melléklet a ponton belül

a) táblázatot vagy

b) idézetet

tartalmazhat.

(5) A táblázatot vagy idézetet tartalmazó pont további pontokra nem tagolható.

(6) Merev hivatkozásban a melléklet pontjára a pont megjelölését követően a „pont” kifejezéssel kell hivatkozni.]

A továbbiakban a jogszabálytervezet mellékletében nagyobb szabadságot élvez a kodifikátor a szerkezeti egységek megjelölése tekintetében.

Mivel a dereguláció kifejezetten csak a 129. §-ra vonatkozik, a Jszr. hatályban maradó rendelkezéseiből egyértelmű, hogy a pontokra tagolás szinte megkerülhetetlen a melléklet esetében, a továbbiakban is csak ponton belül lehet ugyanis

-          táblázat [vö. Jszr. 130. § (4) bekezdés, 131. § (1) bekezdés a) pont],

-          idézetet [vö. 132. § (3) bekezdés].

A pontok megjelölése ugyanakkor a kodifikátor belátásán, művészi szabadságán múlik, mint ahogy módosítás esetén pedig a módosító jogszabályt előkészítő kodifikátor művész szabadságán. Sajnos a szabályozás megengedi a nem egyértelműen hivatkozható pontok (például gondolatjel) alkalmazását, amely végső soron a mellékletek áttekinthetetlenségéhez, hivatkozhatatlanságához, illetve ezáltal módosítatlanságához (vagy hibás és végre nem hajtható módosításához) vezethet.

A Jszr. 129. § szükségtelenül bemerevíti a melléklet belső szerkezetét, a hatályos Jszr.-ben meghatározott – a mellékletekre vonatkozó – tagolás általában célszerű, de kötelezővé tétele nem indokolt.

Egységes szerkezetű szöveg

Változás

Hivatalos indokolás

[XIX. Fejezet

A technikai dereguláció

141. § (1) A jogszabály tervezetében rendelkezni kell a jogszabály megalkotásakor előre látható időpontban végrehajtottá váló rendelkezéseinek a hatályon kívül helyezéséről.

(2) A módosító jogszabály tervezetében a hatályon kívül helyező rendelkezések között rendelkezni kell a módosítani kívánt jogszabály végrehajtottá vált rendelkezéseinek hatályon kívül helyezéséről.

(3) Az (1) és a (2) bekezdés alapján hatályon kívül kell helyezni

a) a jogszabály hatályba lépett módosító rendelkezéseit,

b) a jogszabály hatályba lépett hatályon kívül helyező rendelkezéseit,

c) a jogszabály olyan hatályba nem lépésről rendelkező rendelkezéseit, amelyek a hatálybalépés korábbi időpontjának elteltével végrehajtottá váltak,

d) a jogszabály végrehajtott átmeneti rendelkezéseit,

e) a jogszabály meghatározott időre szóló rendelkezéseit,

f) az európai uniós követelményekre való utalást, ha a jogszabály valamennyi olyan rendelkezése, amely a hivatkozott uniós jogi aktus átültetését vagy végrehajtását szolgálta, végrehajtottá vált vagy hatályát vesztette.

(4) Ha egy jogszabály minden rendelkezése végrehajtottá válik, rendelkezni kell a jogszabálynak az utoljára végrehajtottá váló rendelkezés végrehajtottá válását követő napon történő hatályvesztéséről.

(5) A jogszabály ismert időpontban végrehajtottá váló rendelkezéseinek a hatályon kívül helyezéséről az utolsó ismert időpontban végrehajtottá váló rendelkezés végrehajtottá válását követő nappal kell rendelkezni.

142. § Jogszabály és jogszabályi rendelkezés alkotmánybírósági megsemmisítése és hatályvesztése esetén a jogszabályra vagy a jogszabályi rendelkezésre hivatkozó rendelkezéseket módosítani kell, vagy hatályon kívül kell helyezni.

143. § A kizárólag technikai deregulációt megvalósító jogszabály címe tartalmazza a hatályon kívül helyezéssel érintett jogszabályra való általános hivatkozást, valamint, ha a technikai deregulációs jogszabály nem csak egész jogszabályokat helyez hatályon kívül, az erre való utalást.]

A továbbiakban tehát – legalábbis az új jogalkotási törvény hatálybalépéséig – a folyamatba épített, vagyis a jogrendszer öntisztítására irányuló deregulációs technika megszűnik.

Előremutató, hogy az új jogalkotási törvényjavaslat 12. § (2) bekezdése az eddiginél jobb, a jogalkotási törvény erejénél fogva történő folyamatba épített deregulációt valósítana meg. Ennek lényege, hogy azok a módosító és hatályon kívül helyező rendelkezések, amelyek sorsukat beteljesítették, ex lege hatályukat vesztik.

Kérdés ugyanakkor: Mi történik a nem módosító vagy hatályon kívül helyező tartalmú, de egy adott időpontban előre láthatóan végrehajtottá váló rendelkezésekkel, például az átmeneti rendelkezésekkel, a hatályba nem lépést kimondó rendelkezésekkel, a határozott időre szóló jogszabályokkal és azok rendelkezéseivel, valamint a módosító jogszabályok jogharmonizációs klauzuláival?

Bár az új jogalkotási törvényjavaslat 11. alcíme kifejezetten rendelkezik az utólagos – helytelenül tartalmi – dereguláció kötelezettségéről, ám annak határidejét nem határozza meg. Ugyancsak nem szól sem az új törvényjavaslat sem a rendelet tervezetéhez fűzött indokolás a hátralévő két hónapban a jogrendszerbe kerülő, és előre láthatóan végrehajtottá váló rendelkezések technikai deregulációjáról. Csak reménykedni lehet benne, hogy a deregulációért első helyen felelős igazságügyi tárca az eddigi lelkesedéssel tartja rajta a szemét a végrehajtott rendelkezéseken.

A Jszr. 118. § (2) bekezdés és a 141-143. § deregulációra vonatkozó szabályokat tartalmaz. A dereguláció, és különösen a folyamatba épített technikai dereguláció rendszerének felülvizsgálatára az új jogalkotási törvény előkészítésével összhangban kell sort keríteni.

Egységes szerkezetű szöveg

Változás

Hivatalos indokolás

100. § (1) A módosító jogszabály kivételével jogszabály tervezetében a jogszabály vagy más jogszabály szövegét - a hatályon kívül helyezés kivételével - megváltoztatni csak a záró rendelkezésekben foglalt módosító rendelkezéssel lehet.

(2) Jogszabály kizárólag

a) szerkezeti egysége valamely hatályos szövegrésze helyébe lépő szöveg megállapításával (a továbbiakban: szövegcserés módosítás),

b) a hatályos szerkezeti egysége helyébe lépő szerkezeti egység szövegének megállapításával , illetve a hatályos szerkezeti egységében foglalt mondat helyébe lépő mondat szövegének megállapításával (a továbbiakban: újraszabályozás),

c) új szerkezeti egységgel való kiegészítésével, illetve hatályos szerkezeti egysége új mondattal való kiegészítésével (a továbbiakban: kiegészítés), vagy

d) még hatályba nem lépett szerkezeti egysége eltérő szöveggel történő hatályba[ ]léptetésével

módosítható.

A továbbiakban lehetőség nyílik nem csupán szerkezeti egységek, hanem mondatok „kicserélésére”, hatályon kívül helyezésére, valamint szerkezeti egységek mondatokkal való kiegészítésére [vö. Jszr. 121. § (4) bekezdés].

Az egy bekezdésen belüli mondatok számára vonatkozó korlátok és a mondatok módosítása és deregulációja tilalmának feloldása együttesen komoly kodifikációs veszélyforrást jelent. A jogszabályon belüli mondatokra való hivatkozáshoz ugyanis számolni kell (például ötödik mondata); ha ezt a kodifikátor elrontja, annak súlyos tartalmi következményei lehetnek (és sajnos a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy voltak is).

Ezen felül a módosítás nem ad választ arra a kérdésre, hogy milyen módon lehet egy szerkezeti egységet mondattal kiegészíteni. A szintén kodifikációs hibalehetőséget rejtő módosítás szamárvezető nélkül megsokszorozza ezt a rizikót.

Biztosan helytelen például:

„A … törvény 3. § (5) bekezdése a következő mondattal egészül ki:”

Kérdés ugyanis, hogy hol: Az elején, a végén vagy esetlen a harmadik és a negyedik mondat között?

A Jszr. 100. § (2) bekezdés módosításának a célja az, hogy lehetővé váljon önálló szerkezeti egységet nem alkotó mondat nem szövegcserés módosítása.

Egységes szerkezetű szöveg

Változás

Hivatalos indokolás

105. § (1) Ha a módosítás szakasz vagy az annál alacsonyabb szintű szerkezeti egység szövegének kis terjedelmű megváltoztatására vonatkozik, szövegcserés módosítás alkalmazható.

(2) A szövegcserés módosítás a szerkezeti egység címére vagy szövegére vonatkozik.

(3) Nem módosítható szövegcserésen

a) [teljes mondatot vagy a szerkezeti egység címének egészét magában foglaló szövegrész,]

b) olyan szövegrész, amelynek valamely eleme valamely más elemét tartalmazó szerkezeti egységtől eltérő vagy azon belüli alacsonyabb szintű szerkezeti egységben található vagy

c) olyan rendelkezés, amely joghatás kiváltására már nem alkalmas.

(4) A szövegcserés módosítás - az alábbi sorrendben -

a) a kicserélendő szövegrészt tartalmazó szerkezeti egységre vonatkozó hivatkozást a „-ban” vagy a „-ben” raggal,

b) névelőt követően a kicserélendő szövegrészt idézőjelek között,

c) a „szövegrész helyébe” szöveget,

d) névelőt követően az új szöveget idézőjelek között és

e) a „szöveg lép” szöveget

foglalja magában.

A továbbiakban (a mondatok szövegcserés módosíthatóságán túl) lehetőség nyílik az egyes szerkezeti egységes címeinek szövegcserés módosítással való teljes lecserélésére.

A korábbi kizáró szabály indoka az volt, hogy ha egy szerkezeti egység tartalma olyan szinten megváltozik, hogy az a címének módosítását teszi szükségessé, a cím módosítása helyett a szerkezeti egység újraszabályozása indokolt a szabályozás áttekinthetősége érdekében.

Kifejezetten erre a rendelkezésre vonatkozó indokolás nem található, de a Jszr. 100. § (2) bekezdésének módosításához írt indokolás nyilvánvalóan erre is vonatkozik.

Egységes szerkezetű szöveg

Változás

Hivatalos indokolás

106. § (1) Újraszabályozni a megváltoztatni kívánt legalacsonyabb szintű szerkezeti egységet kell.

(2) Újraszabályozással kell módosítani

a) azt a szakaszt, bekezdést, pontot vagy alpontot, amelynek módosítása vált szükségessé, de szövegcserés módosítása nem lehetséges,

b) azt a szerkezeti egységet, amelynek terjedelméhez képest nagy terjedelmű módosítása vált szükségessé, és

c) azt a tovább már nem tagolt szerkezeti egységet, amelynek tagolása vagy szerkezeti egységgel való kiegészítése vált szükségessé.

(3) Hatálytalan szerkezeti egység nem szabályozható újra, ehelyett a 108. § (4) bekezdése szerint kell eljárni.

(4) Egyazon módosító rendelkezéssel kell az egymást közvetlenül követő, azonos időpontban módosuló,

a) egyazon magasabb szintű szerkezeti egységbe tartozó vagy

b) egyetlen magasabb szintű szerkezeti egységbe sem tartozó,

azonos szintű szerkezeti egységeket újraszabályozni.

(5) A magasabb szintű szerkezeti egység újraszabályozása kivételével, ha az újonnan megállapítandó azonos szintű szerkezeti egységeknél kevesebb azonos szintű szerkezeti egységet kellene megállapítani, az új szakaszok megállapítása mellett a fennmaradó szakaszokat hatályon kívül kell helyezni.

(6) A magasabb szintű szerkezeti egység újraszabályozása kivételével, ha az újraszabályozandó azonos szintű szerkezeti egységeknél több azonos szintű szerkezeti egységet kellene megállapítani, a hatályos szerkezeti egységek újraszabályozása mellett a jogszabályt új szakaszokkal kell kiegészíteni.

A módosítás nem eredményez változást, csupán jogszabályi szintre emeli a Jszr. indokolásában is szereplő kodifikációs megoldását a problémának.

A Jszr. 106. § (3) bekezdésének módosítása, egyértelműsíti, hogy a rendelkezés nem azt zárja ki, hogy egy hatályon kívül helyezett szerkezeti egységet újra szabályozási tartalom töltsön ki, csupán ennek módját határozza meg. Ennek megfelelően az érintett szerkezeti egységet nem újraszabályozni szükséges – hiszen nincs mit –, hanem azzal kiegészíteni szükséges a jogszabályt vagy szerkezeti egységet.

Egységes szerkezetű szöveg

Változás

Hivatalos indokolás

108. § (1) Törvény – a (4) bekezdés szerinti eset kivételével – nem egészíthető ki új könyvvel. [Nem egészíthető ki

a) törvény új könyvvel,

b) jogszabály új résszel,

c) a jogszabály más jogszabályokban kötelezően alkalmazandó rövidítéséről szóló rendelkezés, a felhatalmazó rendelkezés, a jogharmonizációs záradék és az átmeneti rendelkezés kivételével a jogszabály záró rendelkezése új szerkezeti egységgel és

d) a tovább már nem tagolt szerkezeti egység új alacsonyabb szintű szerkezeti egységgel.]

A továbbiakban tehát bármely jogszabály kiegészíthető új részekkel, sőt, akár könyvekkel is, ha azt korábban deregulált könyv helyére illesztjük.

A részek tekintetében nyilvánvalóan vitatható az a korábbi rendelkezést alátámasztó álláspont, hogy egy részekre tagolt jogszabály esetében a részek szintjét érintő változás olyan tartalmi változást eredményez-e, ami újraszabályozást igényel. Könyvekre tagolt jogszabály esetében (ilyet a hazai jogrend jelenleg nem ismer, az Új Polgári Törvénykönyv lesz várhatóan ilyen) ugyanakkor sem a megengedő szabály, sem annak feltétele nem logikus. Már az is nagyon furcsán festene, ha a jogalkotó például a dologi jogot tárgyaló polgári törvénykönyvbeli könyvet hatályon kívül helyezné, az pedig szinte elképzelhetetlen, hogy később ennek a helyére egy új könyvet illesztene be.

A módosítás azonban, indokolás nélkül lehetővé teszi a záró rendelkezések kiegészítését hatályba léptető rendelkezéssel, módosító rendelkezéssel vagy hatályba nem lépést kimondó rendelkezéssel. Ezek kodifikációs szempontból továbbra is helytelen megoldások.

Ugyancsak alapvetően helytelen megoldás a tovább már nem tagolt szerkezeti egység alacsonyabb szintű szerkezeti egységgel való kiegészítése:

-          a bekezdéseket nem tartalmazó szakasz bekezdéssel való kiegészítése a szakaszra vonatkozó összes merev hivatkozást felülvizsgálandóvá, sőt a legtöbb esetben hibássá teszi,

-          a pontokat nem tartalmazó bekezdések – újraszabályozás nélküli – kiegészítése pedig kodifikációtechnológiailag értelmesen nem kivitelezhető; ebből praktikusan a joghatás kiváltására alkalmatlan vagy a jogbiztonságot sértő módosítások következnek.

A jogalkotó azon érve pedig, hogy e kodifikációs technika megengedése nélkül olyan rendelkezések „nyílnak meg” amelyeket nem kíván feltétlenül vita tárgyává tenni, szintén két okból vitatható:

-          a Jszr. a korábbi gyakorlatot kiterjesztő, két egymást követő sorszámú szerkezeti egység közé új szerkezeti egység felvételét megengedő 109. §-a a problémák jelentős részére megoldást ad,

-          az új jogalkotási törvény tervezetéhez fűzött nagy ívű elképzelésekkel pedig – bár ez a mai napig következetes, bevett gyakorlat – nehezen fér össze annak a nyílt vállalása, hogy egyes rendelkezéseket a jogalkotó akár a közigazgatási, akár a társadalmi egyeztetés keretében el kíván rejteni.

A Jszr. 108. § (1) bekezdés b), c) és d) pontja, valamint (5) bekezdése (ez utóbbit végül nem deregulálta a rendelet - a szerk.): A fejezettel való kiegészítést engedi a Jszr., a résszel való kiegészítést nem; holott az utóbbi ugyanúgy felmerülhet és kevésbé munkaigényes, mint egy jogszabály egészének újraszabályozása.

A tovább már nem tagolt szerkezeti egység – alacsonyabb szintű szerkezeti egységgel történő – kiegészítésének tilalma olyan szövegek módosítására is készteti a jogalkotót, melyet nem kívánna feltétlenül vita tárgyává tenni.

Egységes szerkezetű szöveg

Változás

Hivatalos indokolás

118. § (1) Jogszabály tervezetében jogszabály, jogszabály szerkezeti egysége vagy jogszabály szerkezeti egységének a szövegrésze - a hatályon kívül helyező jogszabály kivételével, valamint a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - csak a záró rendelkezésekben foglalt hatályon kívül helyező rendelkezésekkel helyezhető hatályon kívül.

(2) [A jogszabály önmaga hatályvesztéséről a jogszabályt hatályba léptető rendelkezéssel egy mondatban rendelkezhet.]

A továbbiakban – mint az a Jszr. XIX. Fejezetének hatályon kívül helyezésénél látható – megszűnik, illetve átalakul a jogszabályok folyamatba épített technikai deregulációja. Erről részletesebben ott.

A Jszr. 118. § (2) bekezdés és a 141-143. § deregulációra vonatkozó szabályokat tartalmaz. A dereguláció, és különösen a folyamatba épített technikai dereguláció rendszerének felülvizsgálatára az új jogalkotási törvény előkészítésével összhangban kell sort keríteni.

Egységes szerkezetű szöveg

Változás

Hivatalos indokolás

121. § (1) A szerkezeti egység megjelölését - a szerkezeti egység egészének hatályon kívül helyezése nélkül - nem lehet hatályon kívül helyezni.

(2) Nem lehet egy adott szerkezeti egység minden alacsonyabb szintű szerkezeti egységét az adott szerkezeti egység egészének hatályon kívül helyezése nélkül hatályon kívül helyezni.

(3) A jogszabály egy adott szerkezeti egységének hatályon kívül helyezésekor a jogszabálynak azt a magasabb szintű szerkezeti egységét kell hatályon kívül helyezni, amely az adott szerkezeti egység hatályon kívül helyezése esetén egyetlen hatályos vagy később hatályba lépő szakaszt vagy bekezdést sem tartalmazna.

(4) Nem helyezhető hatályon kívül

a) [szövegrészként teljes mondat,]

b) a szerkezeti egység címének egészét magában foglaló szövegrész vagy

c) olyan szövegrész, amelynek valamely része valamely más részét tartalmazó szerkezeti egységtől eltérő vagy azon belüli alacsonyabb szintű szerkezeti egységben található.

A továbbiakban lehetőség nyílik a szerkezeti egységeken belüli mondatok deregulációjára. Lásd 100. §.

Kifejezetten erre a rendelkezésre vonatkozó indokolás nem található, de a Jszr. 100. § (2) bekezdésének módosításához írt indokolás nyilvánvalóan erre is vonatkozik.